Összegzésként
Anyámá váltam „Ain Spennernek”, egy regény antagonistájának. Úgy kellett volna lennem, hogy rossz mostohaanyja, aki gyermekkor bántalmazta őt, és ő ölte meg felnőttként. De láttam az aranyos pillantást naiv és pufók arcán: „Nem, olyan aranyos. Olyan fiatal, hogy még mindig szopja az apró ujjait! Hogyan bánthattam volna valaha? A gyerek annyira aranyos volt, hogy nem tudtam elhinni, hogy gazember lesz. És úgy döntöttem. Megvédem őt! Ilyen módon ő is meg fog védeni! ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ Ain aranyos kis arca hidegen meredt Cassius hercegre: - Mondtam, hogy ne érj hozzám. - Miért kellene hallgatnom rád? A feszültség nőtt a kettő között. - Soha nem is tetszett neki. a herceg szeme elkerekedett, semmiképpen ... nem gondolta Ain Roselia-t, mint anyát? Cassius nem tudta elhinni. - Ne ijedjen meg, esetleg elmenekül. - mondta Ain. Ain attól tartott, hogy távozik és soha nem tér vissza. Cassius herceg nem tudta elhinni, egyetlen fiát megszállta Roseria.